A meditáció nem az, amit gondolsz

Nagyon sok mindent gondolunk a meditációról, aztán ezekhez a gondolatokhoz és elvárásokhoz viszonyítjuk a meditációs élményünket. A teljesség igénye nélkül, szeretnék itt sorra venni néhány gondolatot, ami a meditáció kapcsán meg szokott jelenni:

A meditáció valami különleges dolog, amihez el kell vonulni és remeteként kell élni”

Nem, egyáltalán nem. Nem csoda, hogy ez a kép alakult ki róla, mert évezredeken keresztül a meditációt úgy láttuk, mint a vallásgyakorlás egy formáját. A 2000-ben tartott Tudat és Élet konferencián a Dalai Láma azt mondta a nyugati tudósoknak, hogy az ő véleménye szerint ezek a meditációs gyakorlatok pozitív hatással lehetnek nemcsak rá és népére, hanem minden emberre. Megkérte ezeket a kutatókat, hogy vizsgálják meg a gyakorlatok hatásosságát laboratóriumi körülmények között és ha bebizonyosodik, hogy a meditációs gyakorlatok segítenek a káros érzelmek csökkentésében, akkor terjesszék azt, minél szélesebb körben. Ezért van az, hogy a meditáció egyre elérhetőbb mindenki számára és már nem kell külföldre utazni, ha az ember szeretne megismerkedni a meditációs gyakorlatokkal. Vannak emberek, akik kolostorba vonulnak, átélik a békesség és nyugalom különböző szintjeit. Örömmel érkeznek haza, de mikor visszatérnek és szembe találják magukat a mindennapi élet kihívásaival nem tudják mi tévők legyenek és nem tudják hova tűnt a nyugalom. Az igazi gyakorlás a mindennapi élet maga. A meditáció nem a különlegesen tehetséges vagy már nyugodt emberek kiváltsága, a meditáció jó mindenkinek…na jó, majdnem mindenkinek.

A meditáció jó mindenkinek”

Nem, nem jó mindenkinek, de bizonyos körülmények között és megfelelő útmutatás mellett, majdnem mindenkinek jó lehet. Nem lehet például erőltetni, tiszteletben kell tartani, ha valaki nem szeretné kipróbálni vagy nem érez hívást rá. Nem jó azoknak, akik valamilyen súlyos mentális problémával küszködnek és nem biztos, hogy akkor a legjobb elkezdeni, amikor éppen egy nagy traumán megyünk keresztül. És van, akinek úgy tud segíteni, hogy közben a nyugati pszichológiát is segítségül hívja. Ez a kettő jól kiegészítheti egymást.

A meditáció célja, hogy ne legyenek gondolataim”

Nem, ez nem így van a gondolkodás életünk része. Viszont van egy mondás: A gondolatok jó szolgák, de nem jó mesterek. Azért nem jó mesterek, mert sokszor tévútra visznek. A meditáció célja, nem az, hogy megszüntessük a gondolatainkat, hanem hogy megfigyeljük és megértsük őket. Ez a megértés aztán egy idő után elvezet ahhoz, hogy kialakítunk egy egészségesebb kapcsolatot velük.

” A meditáció nem vezet sehova”

A meditáció egy önismereti folyamat. Sokat lehet tanulni önmagunkról, lesznek örömteli és nehezebb pillanatai is. Segítségével egy olyan tudásra teszünk szert, ami segít, hogy jobban megértsük magunkat és a körülöttünk élő embereket. Az első lépés, hogy közelebb kerülj másokhoz az, hogy elkezded megismerni saját magadat.

A meditációtól jobban fogod magad érezni, nyugodtabb leszel és egészségesebb”

A meditáció kapcsán ez gyakran elhangzik és én is ezt állítom. Azonban fontos hozzátenni azt is, hogy hosszútávon. A meditáció nem egy gyors megoldás. Az is előfordulhat, hogy az elején kicsit még rosszabbul is érezheti magát az ember, de nem azért, mert valójában rosszabbak lettek a dolgok, hanem azért, mert végre a figyelmünket ráirányítjuk azokra a dolgokra, amiket eddig megpróbáltunk ignorálni vagy elnyomni magunkban. Annak az embernek, aki meditál, ugyanúgy vannak könnyebb és nehezebb napjai. Az élet nem fog megállni, az élet továbbra is történni fog, de a viszonyunk a nehézségekhez megváltozik és sokkal könnyebben birkózunk majd meg az élet folyamatos változásával.

A meditáció nekem nem megy, hiába próbálkozom”

Könnyűnek tűnhet elsőre a meditáció. Az ember leül és becsukja a szemét. Mi lehet ebben nehéz? Hát az, hogy váratlanul találkozol egy csomó mindennel: elvárásokkal, ítélkezéssel, nyugtalansággal, unalommal és hipp-hopp úrrá lesz rajtad a kétely. „Vajon jól csinálom? Ennek aztán mi értelme van? Dehát, folyton elkalandoznak a gondolataim, biztosan nem ennek kellene történnie. Megnyugodni akartam, nem felidegesíteni magam. Biztos velem nem stimmel valami, ez nem nekem való.” A meditációs ülések sok mindent tartogatnak számunkra és ha túl sok bennünk az elvárás, hogy milyennek kellene lennie a meditációnak, akkor könnyen zátonyra fut a gyakorlásunk és feladjuk. Ráadásul lehet, hogy van egy jobban sikerült meditációnk, aztán meg egy borzalmas. Ettől aztán csalódottak leszünk, mert ugyanazt az élményt várjuk. Az a jó hírem van, hogy a meditációs ülés szinte soha nem azt adja, amire számítunk. 🙂 A meditáció azt mutatja meg, hogy vagyunk, mi történik bennünk éppen most. Ha nem akarunk odafigyelni arra, mi zajlik bennünk, akkor hogyan tudnánk bármit is megváltoztatni az életünkben? Honnan tudnánk min kell igazán változtatni?

A meditációt el lehet kezdeni egyedül, én is így tettem. 90 napig rendületlenül ültem minden nap, 20 percen keresztül. Talán az én szerencsém az volt, hogy annyira padlón voltam, hogy semmilyen elvárásom nem volt, mert már feladtam azt a hitet, hogy majd valami elhozza a végső megoldást. Aztán mégis megváltozott tőle az életem. Viszont egyedül könnyű elakadni. Olyan mintha elmennél egy ismeretlen városba, és a reptéren azt mondanák neked: „Fiacskám, keresd meg a Béke utcát.” Egy ideig lehet, hogy lelkesen bolyongasz, aztán rájössz, hogy segítség nélkül nem biztos, hogy meg fogod találni az utat. Érdemes az úton ilyenkor megkérdezni valakit, aki már járt arra. Persze nem mindegy kibe botlasz, mert lesz olyan az úton, aki nem jó irányba fog terelni (és nem biztos, hogy direkt). A lényeg, hogy sose add fel, mert, ha igazán keresel, meg fogod találni azt, amit szeretnél. Legyen az a lelki béke, a nyugalom, az elfogadás vagy egy szeretetteljesebb élet.

Minden lény legyen boldog és békés.

Kosár (0)

Kosár