Félelmeink természete
A Covid valamilyen szinten mindenkiben felébresztette a félelmet. Van, aki jobban fél és van, aki kevésbé. Van, aki elnyomja, van, aki kezeli és van, aki elveszik benne. Mivel mindenkinek mások a körülményei és más a háttere, ezért mindenki másképp reagál ebben a helyzetben – ezért fontos, hogy ne ítélkezzünk se magunk, se mások felett.
Az evolúciós fejlődésünknek köszönhetően úgy vagyunk kondicionálva, hogy éberek legyünk a potenciális fenyegetésekkel szemben, ezért jónéhány gondolatunk az aggodalmakkal, az ítélkezéssel és a szorongással kapcsolatos. Buddha azt tanította, hogy amire gyakran gondolunk, az válik természetünkké. Ahogy felnőttünk a körülményeink hatására megerősítettük bizonyos gondolatmintáinkat. Gondolataink szokás alapúak. Ha sok benned a félelem, valószínűleg rengeteg gondolatod a jövővel kapcsolatos aggodalmakból adódik. Ezért nagyon nem mindegy, mire gondolsz. A tudatosságra azért van szükségünk, hogy felismerjük milyen gondolatmintáink vannak, hogy utána elkezdhessünk velük dolgozni és át tudjuk őket alakítani.
A régi időkben tudták, hogy ha megnevezik a sárkányt, akkor a sárkány elveszíti erejét. Amikor az ember elkezd dolgozni a félelmeivel, akkor először megijed. Elkezdhet hevesebben verni a szíve, izzadni kezd a tenyere. Azért ijedünk meg, mert még soha nem kerültünk közel és vizsgáltuk meg azt, hogy mi rejlik a félelmeink mögött. A meditációban a tudatossággal erejével képesek vagyunk a szeretet terében megvizsgálni félelmeinket, megfigyelni hogyan jelenik meg a félelem a testünkben, milyen képeket és gondolatokat társít hozzá az elménk. Ahogy megnevezzük az érzést (a sárkányt) félelem, félelem és ahogy megfigyeljük, ahogyan az érzés végighalad a testünkön észre fogjuk venni, hogy a félelemeink egyre jobban feloldódnak és elvesztik erejüket. Megbarátkozunk velük és rájövünk, hogy nem mindig maga a félelem a probléma, hanem sokszor az a történet, amit az elménkkel szővünk köré.
Ahhoz, hogy megbarátkozzunk a félelmeinkkel először arra van szükségünk, hogy megteremtsük magunkban a szerető kedvesség terét, ami képes támogatni bennünket abban, hogy ne fussunk el, mert a félelmekkel nem mindig a legkönnyebb dolgozni. Ezt a teret a meditációs gyakorlatokban egyre jobban elmélyítjük és általa egyre inkább bízni fogunk a bennünk rejlő bölcsességben, ami a későbbiekben vezetni fog minket az utunkon. Képesek leszünk arra, hogy felismerjük, átérezzük majd tudatosan elengedjük félelmeinket, ami megnyit egy ajtót arra, hogy szabadabban és bátrabban éljünk. Ez a bátorság nem vakmerőséget jelent, csak egy hitet abban, hogy meg tudunk birkózni az életben nehéz érzésekkel is, anélkül, hogy elrohannánk, dühöngenénk, tele tömnénk magunkat csokival vagy bevágnánk egy-két felest. Kell, hogy legyen egy stratégiánk, mert az életben nem lehet csak kellemeset tapasztalni fájdalom nélkül, sikert bukás nélkül vagy dicséretet ítélkezés nélkül. Ismersz olyat, akinek ez sikerült?
