A szerető-kedvesség gyakorlata

Mikor először találkoztam a szerető-kedvesség gyakorlatával, sőt egyáltalán magával ezzel a szóval, akkor nem nagyon tudtam hova tenni. Meg is kérdeztem a tanáromat, hogy mit csináljak, ha a fordítása ennek az angol szónak egyszerűen fura, nem hétköznapi. Nagyot nevetett és azt mondta, angolul pont ugyanilyen furcsán hangzik. Az eredeti buddhizmusban használt szó a METTA, ami rengeteg mindent magába foglal, lehetetlen egy szóval leírni, de talán a szerető-kedvesség áll hozzá a legközelebb.

A buddhizmus szerint az alap természetünk szeretetteljes. Ezt azonban sokszor elfedjük, mert az évek során rengeteg félelem gyűlt össze bennünk. Rengetegszer félünk, hogy bántani fognak minket vagy, hogy amit adunk az nem lesz elég. Emiatt a félelem miatt szép lassan kialakítunk egy külső védő réteget, ami alatt azt gondoljuk biztonságban leszünk.

Sokáig tartotta magát a tudósok körében az a nézet, hogy mindenki egy adott hangulati beállítódással születik, ami az élete során nem igazán változik meg. A neurológiai kutatások azt is igazolják, hogy van egy kapcsolat a hangulati állapotunk és a között, hogy melyik agyféltekénk dominánsabb. Ha valakinek a jobb agyféltekéje aktívabb, akkor nagyobb valószínűséggel hajlamosabb a depresszióra, ha pedig a bal, akkor inkább a boldogságra.

Richard Davidson a Wisconsin-Madison Egyetem neurológusa megvizsgálta évtizedek óta meditáló tibeti szerzetesek és más nem meditáló emberek elméjét és azt találta, hogy a szerzetesek bal prefrontális agykérgének aktivitása jóval magasabb volt, mint az átlag embereké. Ez arra ösztönözte őt, hogy elvégezzen egy kísérletet. Önkénteseket toborozott és az ő elméjükről is készített MRI felvételt. Majd megkérte őket, hogy 8 héten keresztül naponta 45 percet meditáljanak. 8 hét után újabb MRI felvételt készített és összevetve a két felvételt azt találta, hogy az önkénteseknél megnőtt a bal prefrontális agykéreg aktivitása. Ezzel bizonyítva, hogy a hangulati állapotunk igen is megváltoztatható. (Davidson, 2003)

Buddha valószínűleg nem tudott erről a kutatásról, de bizonyára észrevette, hogyan alakítják át a meditációs gyakorlatok az ember szívét. A buddhizmusban többféle meditációs gyakorlat létezik annak érdekében, hogy megerősítsük magunkban a pozitív érzéseket legyen ez akár a szeretet, az öröm vagy a hála. A szerető-kedvesség az egyik ilyen évszázados gyakorlat, ami először idegennek és furcsának tűnhet. Ebben a nyugati világban nem vagyunk hozzászokva ahhoz a gondolathoz, hogy átöleljük magunkat szeretettel. Lehet, azt gondoljuk micsoda önző dolog magunkra gondolni. Nagyon sokszor pedig kívülről várjuk a szeretetet. Azt hisszük a szeretet nem bennünk, hanem rajtunk kívül van.

Ez a gyakorlat abban segít, hogy felismerjük micsoda határtalan és mély szeretet van bennünk. Ettől a felismeréstől sokkal gyengédebbek és kedvesebbek leszünk magunkkal és a környezetünkkel is. A szerető-kedvesség gyakorlatában személyeket vizualizálunk és olyan mondatokat ismételgetünk, amelyek a jókívánságainkat fejezik ki. Ezeket a jókívánságokat magunknak és más személyeknek is elküldjük.

Mikor először kezdtem neki ennek a gyakorlatnak – ahogy sok más gyakorlónak is -, nagyon nehéz volt a szeretetet magam felé fordítani, annyira mély volt bennem az értéktelenség érzése. Nem adtam fel a gyakorlást, mert azt éreztem, mintha elkezdett volna felengedni és megnyílni a szívem. Ami szintén nagyon fura volt, hogy azt vettem észre egyre többen mosolyognak rám, egyre több támogatást kapok és többen kedvesen megjegyezték, hogy mintha megváltoztam volna. Ami ebben a formában talán nem igaz, mert azt gondolom nem megváltoztam, hanem elkezdtem megbarátkozni magammal. Ugyanúgy szoktam dühös lenni, szomorú vagy elcsigázott, de ilyenkor nem teszek rá még egy lapáttal, hanem megpróbálok szeretetteljesen és kedvesen fordulni ezekhez az érzéseimhez is, hogy rájöjjek mi okozza igazán a rossz érzéseket. Ha megértem az okát, akkor már sokkal könnyebben tudok rá megoldást találni vagy egyszerűen csak megengedni magamnak, hogy úgy érezzek, ahogy, anélkül, hogy mindenáron reagálni akarnék rá.

A gyakorlást nem csak magunkkal kezdhetjük, ha ez nagyon idegennek tűnik. Kezdhetjük egy olyan emberrel is, akinél természetesen jelenik meg a szívünkben a szeretet és a törődés érzése. Ha ez az érzés már stabil, akkor utána érdemes magunkkal is foglalkozni. Minél többször ismételjük meg a szerető-kedvesség gyakorlatát, annál inkább érezni fogjuk az a változást az életünkben.

Ha szeretnéd kipróbálni, akkor itt találsz vezetett meditációt hozzá.

Kívánom, hogy Te is tapasztald meg a szerető-kedvesség erejét és felfedezd fel azt a határtalan szeretetet, ami a természetedből adódik.