Mi a Figyelmi Gazdaság és hogyan okoz függőséget?

Mikor megláttam ezt a szót, kicsit megdöbbentem. Jé, már ilyen is van. Nem tudtam, hogy már nevesítették is ezt a jelenséget. Pedig nem most történt, hanem még 2016 környékén, úgyhogy azt hiszem kicsit le vagyok maradva.

Amióta a Be Mindful oldalt és a csoportot létrehoztam, hogy több emberrel próbáljam megosztani a buddhista pszichológia csodáit és a tudatossággal kapcsolatos ismereteket, bevallom egyre többet nézegettem a social média felületeket. Sőt, egyik nap már azon kaptam magam, hogy folyamatosan nézegetem a kis értesítéseket Facebookon. És akkor hírtelen feltűnt valami, ami lehet, hogy akár eddig is feltűnhetett volna, de számomra csak most lett nyilvánvaló. Nem mindenről kapok értesítést, ami az oldalamon történik. Vannak olyan tevékenységek, amiket csak akkor látok, ha bemegyek az oldalamra. Ez vajon direkt van? – töprengtem. Hát persze, hogy nem. Ez pedig felkeltette az érdeklődésem.

Pár napon belül meg is jött a válasz az egyetemről, ahol tanulok, méghozzá úgy, hogy pont ebben a témában volt egy előadás, ahol megemlítették Tristan Harris nevét és munkásságát. Gondoltam kicsit utána járok és megpróbálom megérteni, mi is történik velünk.

Tristan Harris a Google-nál dolgozott, ahonnan aztán etikai okok miatt távozott. Úgy érezte, hogy nem etikus az, ahogy a tervezők és fejlesztők felhasználják az adatainkat az információkat és különböző “meggyőzéses” pszichológia technikákat alkalmaznak, annak érdekében, hogy befolyásoljanak minket abban, hogy bizonyos oldalakat milyen módon használunk. Azt állítja, hogy ezek a technológiai újítások nem a szabadságot hozták el az embereknek. Sokkal inkább csak arról szólnak, hogy a figyelmünket minél tovább tartsák egy bizonyos oldalon.

Az emberi elme egyik gyengesége, hogy manipulálható. Meggyőzhetőek vagyunk. Az egyik youtube videoján azt hozza fel példaképpen, hogy a bűvésztrükkök is ezért tudnak hatni az emberekre. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélsz, vagy mennyire vagy intelligens, mert ez nem arról szól, hogy mennyi mindent tudsz, hanem arról, hogy hogyan működik az elméd.

Az elménk egy másik gyengesége, hogy érzékeny a változó menetrend szerint érkező jutalomra. Ennek mechanizmusát körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy nyerőgép működését. Ha meghúzod a kart, akkor néha van nyeremény, néha pedig nincs. Minél véletlenszerűbb a nyerési esély, annál nagyobb addikciót okoz. Tristan azt mondja, hogy az okostelefonunk is pont olyan, mint egy nyerőgép. Minden alkalommal, mikor megnézzük a telefonunkat, az olyan, mintha a nyerőgép karját húznánk meg és aztán figyeljük, hogy mit kaptunk. Like-olták a képünket, vagy csak egy hírlevelet kaptunk? Amikor a Tinderen elhúzzuk a képet, az is ugyanaz, mintha meghúznánk a kart, van match, nincs match? A probléma az, hogy ez a változó menetrend szerint érkező jutalom, ez a nyerőgép – az okostelefonunk – annyira erőteljesen hat az elménkre, hogy totális addikciót tud okozni.


Egy másik videojában arról beszél, hogy természetesen nem arról van szó, hogy ezeknél a nagyvállalatoknál úgy állnának neki a fejlesztésnek, hogy hogyan lehetne addiktívabbá tenni az embereket, természetesen senki nem mond ilyet. Az viszont felmerül kérdésként, hogy minden alkalommal pityegjen-e a felhasználók telefonja, mikor üzenetük érkezik. Ez egy design kérdés, de a kimenetele ennek a döntésnek az, hogy emberek millióinak pityeg a telefonja vacsora közben, randi közben, baráti vacsora közben és emberek millióit zavarnak meg megállás nélkül.

A Figyelmi Gazdaságban a technológiát és a médiát úgy tervezték meg, hogy maximalizálják azt az időt, amit az oldalakon töltünk. Tristan Harris azt feszegeti, hogy vajon lehet-e ezt etikusan csinálni ezt és úgy, hogy ez értéket teremtsen, ne pedig csak elvegyen az időnkből, mert ebben a pillanatban sajnos csak ez történik.

És hogy ennek mi az ára? Arra, mindenkinek magának kell megadnia a választ. Milyen érzés, hogy átlagban egy nap kb. 150-szer nézzük meg a telefonunkat? Milyen érzés az, hogy amikor nyomkodjuk a telefont nem igazán veszünk levegőt? Milyen érzés az, hogy lassan nem vesszük észre egyáltalán, ami körülöttünk történik, mert egy olyan valóságot nézünk, ami mögött egyáltalán nem látjuk a valós tartalmat. Vajon jobb lett-e az életünk ettől az egésztől, vagy csak egyre frusztráltabbak vagyunk?


Idáig is tudtuk, hogy ez így nem jó, de vajon tehetünk-e bármit annak érdekében, hogy ez ne így legyen? Azt gondolom, hogy igen, méghozzá azt, hogy nagyon tudatosan válasszuk meg azt, mire akarjuk a figyelmünket irányítani és mivel akarjuk az időnket tölteni. Ha nem tesszük, beszippant minket az álvalóság. Ezért fontos a tudatosság, hogy észre tudjuk venni, és magunk tudjuk megválasztani mivel, kivel és hogyan töltjük az időnket. Ebben tud segíteni például a tudatos jelenlét.

Tristan mozgalmáról itt tudhatsz meg többet: https://humanetech.com

Az írásom alapjául Tristan videoi szolgáltak, amiket angol nyelven az alábbi linkeken lehet elérni:

https://www.youtube.com/watch?v=tf9ZhU7zF8s

https://www.youtube.com/watch?v=MacJ4p0vITM&t=20s

https://www.youtube.com/watch?v=JgkvTRz_Alo&t=2s

Kosár (0)

Kosár