A szorongás természete
A világ elképesztően felgyorsult. Folyamatosan változik körülöttünk minden, amivel nem könnyű lépést tartanunk. A gyorsaság magával hozott egy állandó bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot is. Napjaink eseményei sem a megnyugvás és stabilitás irányába mozognak, ezért nem csoda, hogy egyre több ember tapasztalja meg a szorongást az életében.
Azt gondolom teljesen rendben van, ha az ember szorongást érez akkor, amikor a szomszédunkban háború folyik, vagy amikor valami bizonytalanság merül fel a munkahelyünkön, a párkapcsolatunkban, az egészségi állapotunkban. Az elménk úgy működik, hogy folyamatosan szkenneli az életünkben felmerülő eseményeket, hogy időben észlelhesse, ha potenciális fenyegetésnek vagyunk kitéve, mert így fel tud készíteni minket a menekülésre.
A félelem és a szorongás között azonban lényeges különbség van. A félelem egy válasz egy valós fenyegetéssel szemben. Lelépünk a járdáról, hírtelen elsuhan mellettünk egy autó. Ilyenkor megjelenik a félelem, ami gyors reakcióra ösztönöz, ezért azonnal, tétovázás nélkül visszalépünk. A szorongás viszont „csak” egy elképzelés arról, hogy mi fog történni a jövőben. A szorongást az elménkben teremtjük meg a gondolataink által. A szorongás nem mindig rossz. A szorongás akkor probléma, ha tartós és elkezd negatív hatással lenni az életünkre, korlátozva azt. A szorongás különböző testi tünetekben jelenhet meg: megemelkedik a pulzusunk, izzadunk, megfeszülnek az izmaink, romlik az alvásminőségünk, esetleg pánikrohamokat élünk át. Ezek miatt gyakran úgy intézzük az életünket, hogy elkerüljük a szorongást okozó helyzeteket, aztán lassan már ki se mozdulunk a lakásból.
Ahhoz, hogy megértsük mi történik bennünk, érdemes egy kicsit jobban megismerni az elménket. Az agyban található egy terület, amit amigdalának neveznek. Ezt az elme félelemközpontjának is szokták nevezni. Ez a terület felelős azért, hogy bekapcsoljon az üss vagy fuss reflexünk, amikor lelépünk az autó elé. Amikor az amigdala bekapcsol, rengeteg hormon áramlik ki a testbe, (adrenalin és kortizol) ami azonnali reagálásra késztet minket. Ez egy rendkívül hasznos funkció, e nélkül jelentősen csökkennének a túlélési esélyeink. A kevésbé jó hír azonban, hogy sajnos az amigdala akkor is működésbe lép, ha csak aggodalmaskodó gondolataink vannak. Ha hajlamosak vagyunk arra, hogy sok negatív gondolatokat tartsunk az elménkben, akkor egy idő után bezárjuk magunkat ebbe az üss vagy fuss állapotba és emiatt folyamatos készenléti állapotban leszünk. A testünkben magasan marad a kortizol és adrenalin szint, ami miatt állandóan stresszesnek, feszültnek és nyugtalannak érezzük magunkat.
Nehéz helyzetekben, nehéz érzésekkel találkozunk. Azonban a mai világban nem igazán tudunk bánni az érzéseinkkel. Általában, ha valamilyen kihívást jelentő érzés megjelenik, mi szeretnénk minél gyorsabban megszabadulni tőle. Gyakran eltereljük a figyelmünket (elveszünk a neten, vásárolunk, dohányzunk, iszunk, túlesszük magunkat…stb.) és próbálunk nem tudomást venni arról, amiben benne vagyunk. Ez ideig óráig segít, de aztán a nyugtalanság, a frusztráltság, előbb utóbb újra megjelenik. Néha pedig nem elnyomjuk a negatív érzéskét, hanem megduplázzuk vagy triplázzuk őket és ettől még inkább tehetetlennek érezzük magunkat. Lehet, hogy veled is előfordult már, hogy aggódtál és nem, hogy csökkent volna az aggodalmad, hanem még inkább felerősödött. Sokszor, ha csak arra gondolunk mennyi mindent kell még aznap megoldanunk már tele leszünk szorongással, mert fogalmunk sincsen, hogyan tömhetnénk be mindent programot és feladatot egy napunkba. Ettől még inkább elkezdünk aggódni és elindulunk egy spirálon lefelé. Ahelyett, hogy a stressz arra ösztönözne, hogy szépen sorban megcsináljuk a feladatainkat nem történik más csak az, hogy kontrolállhatatlan szorongás uralkodik el rajtunk.
A Mindfulness nagy segítségünkre lehet abban, hogy megtanuljuk kezelni a szorongást az életünkben. A meditációs gyakorlás hatására képesek leszünk már a megjelenés pillanatában felismerni a szorongás jeleit a testeben, így valós időben elkezdhetünk dolgozni a szorongással nem csak később, amikor már esetleg a pániktól nem kapunk levegőt vagy amikor már hónapok óta nem alszunk. A kutatások azt mutatják, hogy a meditáció hatására az amigdala területe meg tud változni (össze tud menni), kevesebb szorongással és aggodalmaskodással teli gondolatunk lesz és jobban fogunk bánni a félelmeinkkel.
Az érzéseinket csak valós időben tudjuk kezelni, vagyis ITT és MOST. Ha nem így teszünk, akkor már csak a következményekkel számolhatunk. Ha szeretnéd megtanulni a meditációt szeretettel várlak csoportos vagy egyéni tanfolyamaimon, azonban addig is egy-két kérdést feltehetsz magadnak, akkor amikor éppen benne vagy a nehéz helyzetben, hátha segít abban, hogy legalább egy kicsit más perspektívába helyezze a dolgokat:
Vajon rendben van, hogy most szorongást tapasztalok?
Hasznos a szorongásom? Mit szeretne mondani nekem? Mire kellene jobban odafigyelnem, mit kellene másképp tennem?
Milyen gondolatokat játszok vissza újra és újra?
Gyakorolhatsz ezzel az új meditációval is: Szorongó gondolatok elengedése.
